... és egy sikeres nő mögött pedig önmaga
A megszűnőben lévő házasságában ez még valamikor működött is és a volt felesége nagyon jól motiválta, támogatta, ahogy lenni szokott a háttérből segítette. Ahogy az okos feleségek, anyák ezt tenni is szokták.
Abban is egyet értettünk, hogy velem ez bizony nincs meg.
Tegnap ettől kicsit el is szomorodtam és magamba roskadva ücsörögtem a konyhában, hogy miért vagyok én ennyire „megengedő” és „szabadság” mániás és már megint csak azt érzem hiányosságaim vannak és ismételten kilógok a sorból.
Aztán csak zakatolt ezen a témán az agyam egy fél napon át, amíg sikerült megfejtenem a miérteket.
Lúzer
Nem igaz, hogy a múltban nem álltam a szeretett férfi háta mögött, ahogy ez jelen esetben is így van. Azt gondolom, hogy mindig mindenkit a magam módján teljes vállszélességgel, érzelmileg és anyagilag, illetve a munkámmal maximálisan segítettem, csak máshogy mint ahogy azt a legtöbb nő teszi.
Nem egy hálás feladat és nagyon megbántam, hogy így tettem.
A gyakorlatban ez ugyanis a következőt jelentette: a nehéz időszakokban, húztam az igát, fizettem mindent, majd amikor már annyira de annyira tehetetlennek éreztem az egész helyzetet és saját magam pedig kimerültnek, végtelenül fáradtnak és elengedtem az egészet, mert 10 évvel ezelőtti volt párom csak nem akart lendületet venni és elkezdeni felépíteni az életét. Szakításunk után viszont talpra állt és most már betegre keresi magát. Ez jó is és örülök, hogy egyenesbe jött az élete.
Egyetlen egyszer nem állt oda elém, hogy azt mondja köszi te lúzer, hogy két évig amíg nem indultak be a dolgok segítettél és fizettél mindent. Ha azt a pénzt magamra költöm jobban jártam volna.
Majd gyors váltás és a jólmenő vállalkozó vállalkozásában dolgoztam és sokat kaptam de sokat is adtam, erről valahogy írni se akarok csak elfelejteni az egészet, mintha meg se történt volna, mert annyi sérülést sikerült begyűjtenem, hogy egy életre elég.
Egy év kőkemény depresszió után megráztam magam és hajrá.
Valahogy nekem soha nem sikerült „jól válnom”, eddig tiszta ráfizetéses volt ez a történet... úgyhogy teljesen meg tudom érteni a férfiakat, akik nem sok kedvet éreznek a „közös háztartás” vezetéséhez.
Drágám előre menjél, mondom előre!
Hogy miért nem leszek én a háttérben a nő, aki ácsingózik a sikeres pasija háta mögött? Mert a saját életemben ezt a mondást elavultnak érzem és attól félek ha már nagyon előre haladt, majd ő is elfelejt hátra nézni..
De ha neki nem kell számomra otthont teremteni, nem kell a gyereknevelésre pénzt hazahozni és én sem vagyok ezáltal számára kiszolgáltatott helyzetben, akkor ez a tétel megdől. Másrészt fordítsuk meg csak egy kicsit önzőbb szögből.
Mégis ki a bánat áll az én hátam mögött?
Ki áll egy sikeres nő háta mögött?
Általában saját maga és ez sokszor nem egyéni választás kérdése, egyszerűen vannak helyzetek amikor nincsennek lehetőségek és vagy erős leszel vagy erős leszel és kész. Nekem semmilyen területen semmiféle hasznom nem származik abból, ha még több energiát, erőt, pénzt áldozok be egy „válófélben” lévő férfival tartó párkapcsolatomba. Miért fájjon az én fejem azon, hogy ő sikeresebb legyen?
Nem vagyunk és nem is leszünk házasok, nincsennek közös gyerekeink és nem is lesznek, ,mivel nem azért vagyunk együtt, hogy valamit közösen felépítsünk, hanem mert szeretjük egymást és együtt akarunk lenni anélkül, hogy „gazdasági érdekközösség” létrehozásába kezdenénk. Ha holnap úgy dönt vagy döntök, külön utakon járunk semmit de semmit nem vihetek magammal, ezzel szemben egy házasságban a nő – házassági szerződés hiányában, lásd. pont az ő válásukat is – azt is viszi, aminek a megszerzéséhez sok köze nem volt.
Minden sikeres férfi mögött egy nő áll, de ezekben a kapcsolatokban a férfi is ott van a nő mellett, úgyhogy ez a feladat engem nem érint.
