Mi a baj?
Hogy nem találom a célokat.
Nem a karriert.
Nem a tárgyakat és anyagiakat, azt magamnak meg tudnám teremteni, ha csak magamnak kéne de már annyira nem izgatnak a státusz szimbólumok.
Az ezen túlmutató életcélokra gondolok.
Nem gyerekre, mert az nem lehet cél és nem is családra, mert ezekben nem hiszek és nem is érdekel. A világ minden kincséért sem szülnék egyetlen férfi számára se gyereket, ahogy nem is szültem és nem is fogok. Az esküvő és a férjhezmenés meg a világ legnagyobb baromsága amit egy nő tehet. Nem savanyú a szőlő, mert voltak leánykérések és gyermekvállalást is erőltették, csakhát inkább megszöktem a gyűrűzések elől szépen.
Ó, ha férfi lennék én is nősülnék, hülye lennék nem ezt tenni, nincs is jobb az ingyenes házi alkalmazottról!
Aki szépen biztosítja a biztonságos meleg hátteret, a családi életet amikor apunak éppen ahhoz van kedve aztán amikor szülés után leamortizálódik és ettől bánatában még többet eszik és úgy néz ki, mint a saját anyja, akkor a férfi erre hivatkozva dobbant. Mindig. Ha marad az sem túl hálás, mert mindenből csak annyi részt vesz ki ami kellemes. Simán eltartanám a családot, ha apa otthon takarít, főz és gyermeket nevel, legalább addig amíg az nem tud beszélni, mert a csecsemőktől ki tudnék futni a világból.
Aki szépen biztosítja a biztonságos meleg hátteret, a családi életet amikor apunak éppen ahhoz van kedve aztán amikor szülés után leamortizálódik és ettől bánatában még többet eszik és úgy néz ki, mint a saját anyja, akkor a férfi erre hivatkozva dobbant. Mindig. Ha marad az sem túl hálás, mert mindenből csak annyi részt vesz ki ami kellemes. Simán eltartanám a családot, ha apa otthon takarít, főz és gyermeket nevel, legalább addig amíg az nem tud beszélni, mert a csecsemőktől ki tudnék futni a világból.
Volt kedvesemmel egyszer arra jutottunk – mint két gyermekellenes – hogy legyen baba-projekt, pontosabban ő gondolt erre adott pillanatban és ha már így alakult majd látjuk. Majd síelés közben végig győzködtük magunkat mennyire szuper is lesz majd egy gyerek, aztán mindketten fellélegeztünk, hogy nem lett, legalábbis nekem ezt mondta... Nem tudom akkor mi motivált minket erre a lépésre, talán kapcsolatunk menthetetlensége.
Ő neki van gyermeke.
Szerencsére már nem kisbaba.
Szerencsére így többé már nem akar, tanult előző hibájából...
Furcsa, mert nem tudom őket együtt kezelni, két különálló személy számomra és nem összetartozó.
A környzetem/-ünk nem is érti, hogy vagyok képes elviselni hiszen – gyermektelenek – szerintünk a gyerkőc halál idegesítő, okoskodó, önző igazi kis egyke stb. konkrétan megőrülnek tőle, a tehetetlenségére meg még rá is játszik amikor velünk van, bár én ebből nem érzékelek semmit.
Meglepődtem a gyerekkel kapcsolatos durva kritikákon, mert én ezt így nem érzékeltem és bár nem szeretem a gyerekeket de ilyen keményen nem tudnék egyetlen egyről sem nyílatkozni. Egyébként ezek a barátai... a Szerelmemnek.
Szerencsére már nem kisbaba.
Szerencsére így többé már nem akar, tanult előző hibájából...
Furcsa, mert nem tudom őket együtt kezelni, két különálló személy számomra és nem összetartozó.
A környzetem/-ünk nem is érti, hogy vagyok képes elviselni hiszen – gyermektelenek – szerintünk a gyerkőc halál idegesítő, okoskodó, önző igazi kis egyke stb. konkrétan megőrülnek tőle, a tehetetlenségére meg még rá is játszik amikor velünk van, bár én ebből nem érzékelek semmit.
Meglepődtem a gyerekkel kapcsolatos durva kritikákon, mert én ezt így nem érzékeltem és bár nem szeretem a gyerekeket de ilyen keményen nem tudnék egyetlen egyről sem nyílatkozni. Egyébként ezek a barátai... a Szerelmemnek.
Másrészt túlsok gyermeket tervezőnél és már "gyerekes" szülőnél kaptam sokkot attól, hogy úgy vágtam bele felelőtlenül ebbe az egészbe, hogy nemhogy egymást nem fogadták el 100%-ig de a gyermek sem jelentette azt a boldogságot amire vágytak, sőt nők titkon bevallották, hogy megbánták.. hát inkább azt vállaljuk fel előtte, hogy nem vagyunk rá alkalmasak, olyan sokat és nincs is az a kód, csak nincs cél és irány...
Az tény, hogy más gyerekét nehéz elfogadni, ami egy szülő számára természetes, az nekem nem az, és valószínűleg soha nem is lehet az, hiszen ha erre vágynék szülnék sajátot.
Neki a gyermeke az élete, a céljait is meghatározza, nekem viszont nem. Borzalmas dolog ez, de őszintén szólva erről van szó, mert eleve a gyerekekkel kapcsolatos teljes érdektelenségem miatt, szegénynek soha nem fogok tudni adni annyi figyelmet, szeretetet amit megérdemelne és nálam soha nem lesz sem az első sem a második helyen sem, de még az első tízben sem, hiszen ott a saját családom van és a Szerelmem. Attól félek, hogy ezen szét fogunk menni előbb vagy utóbb, mert én ragaszkodni fogok a gyermektelen napokhoz, utazásokhoz és ünnepekhez is, mégha olykor érdekes megfigyelés és élmény ha hozza a gyerkőcőt magával. Szeretem Őt; szerelmesen hát persze, hogy most még működik ez a mostohásdi, de ahogy múlnak az érzelmek, múlik a türelem a gyerekkel szemben, na ezt nem akarom megengedni magamnak.
Egy ismeretlen világ tárul fel elém, ami egyáltalán nem vonzó és méginkább megerősít abban, hogy ezt én egészen biztosan nem akarom. Egyet nem értek, mi a bánatért vállalnak az emberek gyereket? Mi lehet a jó benne?! Barátnőimmel sokszor szoktunk ezen gondolkozni, ők sem értik.
Okés,
De akkor mi legyen helyette?
agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2008.10.07. 11:49:50
Pedig tényleg sok ember a gyerekbe menekül, mert nem találja meg az életcélját, és aztán a gyerek sínyli meg, ha rájön, hogy mégsem a gyerekvállalás volt a jó megoldás számára.