Veszélyes dolgot tettem és elmerültem egy kicsit a jobboldali érzelmű honlapok, blogok, facebook oldalak olvasgatásában. Katasztrófális egy élmény volt. Valójában építő jellegű kritikát, észérveket, hasznos vitákat ezeken az oldalakon hiába keresünk, mert ilyet nem lehet felfedezni. Az érdekelt, hogy több ezer ember, hogy a bánatban lehet ilyen szinten elfogult, vak? Deja vu II. világháború és Hitler, vagy kommunizmus. Személyi kultuszt építenek napjainkban Magyarországon.
Ha bárki mégis veszi a bátorságot és elmondja a véleményét, azokat a gondolatait, melyek kitűnnek a zümmögő-kórus monotóniájából, az olyan szitok, kommunistázós anyázásra számíthat, hogy csak na.
Nem vagyok egyik oldalon sem, nem kedveltem az előző kormányt de nem szívlelem ezt sem. Azonban rendkívül zavar a jobboldainak nevezett – egyébként hozzáállásukat, értékrendszerüket tekintve valójában szélsőségesen bal oldali, nacionalista megnyilvánulásokkal árnyalva – szavazók kommunikációs stílusa. Ugyanazt az arroganciát lehet benne érezni, mint imádott kormányuk képviselőinek nyilatkozataiban.
Az ego trükkös jószág.
Ami nagyon zavar önmagadban, az zavar másban. Tiszta tükrözés. A Fidesz, a jobbos szószólók mindig a „támadás-elvén” szólalnak meg és ezt követik az emberek is. Amikor azt hallom, hogy nagyon fáj a baloldaliaknak a hatalom elvesztése, akkor saját élmény- és tapasztalati anyagból dolgoznak, mert mi másból? Hiszen ezt élték át ők amikor anno kétszer is veszítettek.
A jobboldali kritikák valójából a jobboldalról szól, saját élményből építkezik.
Azt gondolom, hogy normális emberek képesek racionálisan minden érzelmektől mentesen szemlélni egy adott döntést, helyzetet és tovább gondolni azt, figyelembe véve a lehetséges következményeket. Az érett kommunikáció másik alapfeltétele a felelősség vállalása a véleményünkért, nem csoport mögé bújva, pusztán és önmagunkban kiállva kimondani azt amit gondolunk. A szintén érett, felelős közönség pedig annyit tesz, hogy meghallgatja ezt és eldönti magában, hogy reagál-e az elhangzottakra vagy sem. Nem személyeskedik, nem közhelyekkel dobálózik, nem rákontráz, hanem következetesen felépített érvekkel képviseli véleményét. A konszenzus létrejöttének előfeltétele a tiszta, nyílt, játszmamentes, kultúrált párbeszéd, amely Magyarországon erősen hiánycikk és ez meglátszik az emberek közötti mondatváltásokon is.Ködös utakon
Hogy merre tartunk? Már nem vagyok optimista. Hibásnak tartom a „gazdasági” –politikát, már ha azt annak lehet nevezni. Az első félév még a zseniális és általam tiszteletben tartott Oszkó-Bajnai párosnak volt köszönhető. Sokat tettek ezért az országért. Nem felszínesen politikai csatákat vívtak, hanem valóban dolgoztak. Egy gond volt ezzel, hogy párthoz kötődik a nevük, pedig zseniálisan elkezdték összerakni azokat a számokat. Ha csak ők ketten és az általuk kiválasztott szakértők kezében maradt volna minden, már sínen lennénk. Az összes politikust pedig – beleértve a baloldalt is – el kellett volna küldeni munkanélküli segélyre...
Számolatlanul
Azóta valós számokat, adatokat a kormány nem oszt meg velünk, nem ismertette még mindig gazdasági stratégiáját és nekem fogalmam sincs arról, milyen terveik hosszú távon. A porhintés, PR mögött pánikot érzékelek, elveszettséget, félelmet. Matolcsy Urat ha meglátom hát eléggé hidegrázós élmény, egyszerűen azt érzem minden nyilatkozatánál, hogy magát győzkődi, ahogy a Fideszes vezetők is. A valós költések 100-150 milliárddal ! meghaladták a tervezettet, de hát ennyire elszámolni egy ország büdzséjét szerintem nagyon gáz, a sokak által oly zseniálisnak tartott új kormány többletköltségeket okozott. A nyugdíjrendszert is sikerült szétbarmolni és mindezt pofátlan stílusban kommunikálni, együttműködésnek nevezni az előkészítő-munkákat, melynek során csupán a szakértőket nem sikerült megkérdezni. Az adókedvezményt a gyermek után nem is értékelném. Katasztrófa.
....és még sorolhatnám oldalakon keresztül, azt a sok-sok tényt, amely ellen fel lehet hozni olyan érveket, hogy a szocialistáktól örökölték de ez nem áll meg, nem menti a jelenlegi vezetőket, akik még mindig úgy kommunikálnak mintha ellenzékben lennének.
Nem a kifogások, hogy miért nem sikerült valamit megoldani, helyrehozni, nem ez számít. Ha valaki normális értékrenddel rendelkezik, pontosan tudja, hogy csak a végeredmény a fontos, amit értékelni kell, lehet.
Nyitottság a vitára, kritikára, véleményekre? Egyáltalán nincs. Diktatúra épül itt kérem szépen.
