Ma boldog nyűglődés van részemről.
Szeretném megsimogatni a tarkódnál a hajad, beletúrni, beleszagolni, odabújni.
Szeretnék belecuppantani a nyakadba, ahol összegyűlik az illatod, olyan selymesen puha a bőröd.Szeretnék a vállaidba kapaszkodni, ölelni, szorítani, el nem engedni.
Szeretnék a mellkasodon aludni, a kezedet fogni vagy átfordulni együtt szorosan kiflibe.
Szeretnélek egész nap nézni, érezni.
Szeretnélek mindig így szeretni.
ez volt a terv.
ez meg a valóság:
Sajnos, tegnap a fentieket nem sikerült befutnom és borzalmasan érzem magam ezért. Hazaértem suliból, örültem és megettem a meglepetés vacsorát és utána fejbe vert az álmosság teljesen, ahogy mostanság elég sokszor. Nem tudom kialudni magam, legalább 10 óra kéne még mindig, hogy életképes legyek. Pedig én azt terveztem estére, hogy borzalmasan elkényeztetem és megszeretgetem úgy igazán. Késő bánat.
Valahogy pár napja - amióta elmúlt a náthám - már sokkal jobban vagyok, motiváltabb, erősebb és vidámabb is. Kezd visszatérni az életerőm. A köhögős-orrfújós páros helyett viszont most a gyomrom kavarog folyton és szédelgek. Fogalmam sincs mi van velem. Tegnap, ahogy bejött dohányzásról, úgy éreztem egy hamutartóban fekszünk, soha nem zavart a füstszag de most annyira brutálisan erősnek éreztem - biztos, hogy visszakaptam az orrom nátha után furák még a szagok - és folyton hányingerem van vagy hányok.
De csak jobb lesz, nagyon szeretném.
Szeretnék végre adni, nem csak szerelmet és szeretetet de törődést és gondoskodást is.
Annyira erő kéne mindenhez.
De amikor forog velem a szoba én annak is örülök hogy élek.
