Nem tudok belegondolni sem, hogy nem vagy, elveszítelek.
Még félni sem merek ettől, nehogy a gondolat teremtsen.
Te vagy az életem.
Annyiszor kísértett már a végzet körülöttem és vetett véget mindennek örökre.
Ezért hívlak, ezért küldök annyi sms-t Neked, ezért nem tudok elaludni úgy, ha nem hallottam hangodat, mert a reggel olyan távoli még. Ezért nem tudok haragudni soha Rád és ezért igyekszem sokszor, sokat Veled lenni. Mert nem tudom mennyi lehetőséget ad még nekünk az élet.
Ezért hívlak, ezért küldök annyi sms-t Neked, ezért nem tudok elaludni úgy, ha nem hallottam hangodat, mert a reggel olyan távoli még. Ezért nem tudok haragudni soha Rád és ezért igyekszem sokszor, sokat Veled lenni. Mert nem tudom mennyi lehetőséget ad még nekünk az élet.
Tudod az a legrosszabb, visszafordíthatatlan.
Hogy olyan sokáig már-már természetes a másik közelsége, mert együtt táboroztatok és építettétek a bunkert, majd amikor már gimibe jártok, szerelemre éhezve találkoztok, sétáltok az éjszakában vagy éppen hajnalig mulattok és nagyon de nagyon szeretitek egymást és állandóan együtt vagytok, mint 5-6 évesen. Aztán valami félrecsúszik és hibát, hibára halmozol és megbántod.
Próbáltam javítani bohóságom. A boltban futottunk össze és megbeszéltük másnap találkozunk újra, talán újra és én reméltem majd elmondhatom mennyire sajnálom amit tettem.
Bárcsak megtehetném még. Mindazt amit nem merünk kimondani, de nagyon szeretnénk ezért sem szabad magunkban tartani, vállalni kell inkább, hogy hülyének néznek, érzelmileg kiszolgáltatottá válsz, de ember maradtál, tiszta lelkiismerettel. Szeretetben, őszintén.
Hogy olyan sokáig már-már természetes a másik közelsége, mert együtt táboroztatok és építettétek a bunkert, majd amikor már gimibe jártok, szerelemre éhezve találkoztok, sétáltok az éjszakában vagy éppen hajnalig mulattok és nagyon de nagyon szeretitek egymást és állandóan együtt vagytok, mint 5-6 évesen. Aztán valami félrecsúszik és hibát, hibára halmozol és megbántod.
Próbáltam javítani bohóságom. A boltban futottunk össze és megbeszéltük másnap találkozunk újra, talán újra és én reméltem majd elmondhatom mennyire sajnálom amit tettem.
Bárcsak megtehetném még. Mindazt amit nem merünk kimondani, de nagyon szeretnénk ezért sem szabad magunkban tartani, vállalni kell inkább, hogy hülyének néznek, érzelmileg kiszolgáltatottá válsz, de ember maradtál, tiszta lelkiismerettel. Szeretetben, őszintén.
Úgyhogy minden egyes nap továbbra is el fogom mondani, hogy mennyire szeretlek és hálás vagyok a Sorsnak, hogy élsz, létezel és én az életed része lehetek!
Olyan egyértelmű, agyon csépelt mondatok ezek, de nem véletlenül. Annyira fontos!
