Katja élete

Igyekszem nem foglalkozni az aktuális politikai és gazdasági helyzettel, mert akkor nagy valószínűséggel idegileg már kikészültem volna.
Hogy miért is?
Azt gondolom, hogy ennyire hülyének kezelve még nem voltunk. Bár az Istenadta nép mindig „jószág” számba ment, bármilyen színezetű, oldalú kormányról beszéltük, de ez kezd mostanság eldurvulni.  Tavaly előtt és 2010-ben azt gondoltam már nem lehet rosszabb. És mégis.

Fantasztikus, hogy még mindig tudják magasabbra építeni a szarkupacot!
Aztán ma meg azt gondolom, csak ennél rosszabb ne legyen.

 

Sokszor átfut a fejemen, hogy vajon ezt az oltári sok baromságot azért lépi meg az éppen aktuális kormány, hogy elterelje ügyesen a figyelmünket a fontosabb ügyes-bajos problémákról, azokról a törvényhozásokról, eseményekről melyekkel tényleg foglalkozni kéne. Azonban ez nekem túlságosan összeesküvés-elmélet-szagú és ennyit azért nem nézek ki politikusainkból egyik oldalon sem.
Szóval én csak ülök az újságom előtt, az autóban hallgatom a rádiót, olvasom a blogokat és miként Micimackó nézem ahogy ide és oda röpködnek a méhek, mintha valami dolguk lenne... Aztán ha már Micimackó akkor megosztom Veletek azt is, hogy szerintem szerencsésebb lenne, ha azok a méhek kurvára nem csinálnának semmit és elengednék az egészet, talán jobban menne a szekér. Meg azon is szoktam gondolkozni olyan Micisen, hogy politikusoknak kötelező lenne valamilyen IBS, MBA jellegű, gyakorlati alapokon nyugvó business school elvégézése és – of course englishül - hogy némi közgazdasági, global economy, stb. tudásra tegyenek szert. Akkor talán találkoztak volna egy-két olyan elmélettel, gyakorlati feladattal, amely segítené őket a munkájukban, hogy a függvényeknél az x és y tengelyen szokás feltüntetni, hogy mi bánatot kívánunk jelölni rajtuk, ki is volt pontosan Keynes és mit is vallott, mi az a Say-dogma és a többi sokkal fontosabb. De a szavazásra jogosult drága honfitársaim számára felső tagozatban megtanítanám, mi az a kamatláb, GDP, hogy a miniszterelnök nem a parlamentben lakik mint az amerikai elnök (hihetetlen hány ember hiszi ezt) és milyen tényezők figyelembevételével értékelik országunkat a befektetők akik nem valami gonosz, kizárólag zsidó vallású népek akik ki akarják zsigerelni a népet, hanem munkát is adnak, adót is fizetnek, alapítványokat támogatnak, hogy valaki jó vagy rossz ember nem ettől függ.. Á.

Kedvencem amikor büszkén képviselik azokat az orbitális baromságokat, mint amiket mondani szoktak, de lassan már az ártatlan butaságok is fájnak melyek politikusaink száját hagyják el mint a „mentsük meg a hópárduct” és a „én ilyen szambinikus alkat vagyok” stb. Kemény. Fájdalmas. Valóságos. De a miénk.
Középkor, sötétség.

 

Annyira szeretnék a fejekbe látni (a teljes sötétség kiv.), hogy akik az alapvető emberi erkölcsökkel, értékrenddel szemben tesznek lépéseket, milyen önigazolásokat gyártanak maguk számára.
Gondolom tudjátok..
...a politikusok gondolatmenete érdekelne leginkább. „ Pont én legyek az a szerencsétlen aki becsületes, ha már mindenki lop?” „Végülis valaki úgyis megnyerné ezt a pályázatot, miért ne legyen... „ „Majd repinek elszámoljuk”.

 

Nálunk a korrupció már fel se tűnik, a csalás olyan akár a reggeli fogmosás (már akinél. mármint a fogmosás...).  Normális ember ezzel mégsem tud kezdeni semmit, mert ki az az őrült aki alá akarja írni a saját halálos ítéletét?! Nagy össznépi zsugázás ez kérem szépen, amiben szépen benne van mindenki nyakig. A vállalkozó aki adót csal vagy nem jelenti be az alkalmazottait, a TB-harcosok, a dolgozó regisztrált munkanélküliek, a szlovák rendszámúak, a hálapénzt adó beteget, a számlát nem adó vaterán nagy tételben eladók, a szocpol-kalózok és a hipermarketekben vásárlás közben ingyen pogácsa zabálók. Ráadásul erre büszkék is vagyunk „kezdő szinten” mert „milyen találékony nép a magyar”. Persze van aki eljut a "haladó" fokra, azt annyira már nem értékeljük, bár politikai hozzáállás kérdése ez is. Fantasztikus.

Visszatérve a fejekre, a gondolatolvasásra. Tényleg érdekelne a folyamat, amely elkezdődik egy - tételezzük fel – jó szándékkal és teljesen irreális agymenéssé változik. Számos politikusnál ez remekül megfigyelhető az évek során, ahogy szépen lassan elmentek otthonról avagy úgy elgurult a gyógyszerük, hogy az életbe már nem találják meg.

Keretbe zárva a fenti dühöngésemet, nekem az fáj, azt hiszik, hogy a mi gyógyszerünk sincs meg...