Próbálkozom megírni amit érzek, amit mondani szeretnék de így hajnali 3 felé olyan nehéz..
Annyi minden történt az utóbbi hónapokban és én mégis úgy érzem magam, mintha „alvajártam át” 2008 végét és 2009 elejét. Nem Veled van a baj, nem Veled volt a baj, valahogy elvesztem önmagamban, életen kívül. Furcsán hangzik, megélni mégfurcsább. Nem lenne ennyire nehéz ha egy könnyed kézmozdulattal kisöpörnék minden gonosz gondolatot a fejemből és csakúgy mennék tovább, de én már csak ilyen lökött önvizsgálatot tartó nőszemély vagyok. Figyelnem kell magam, hogy mennyire van még lelkesedésem, hitem és szívem az útban melyet választottam és még mindig úgy érzem, majd boldoggá tesznek-e azok a célok, melyeket kitűztem magam elé. Biztos érted mire gondolok... talán ezt mondják úgy, mikor elfogy az út a lábad alól.
Egyszerűen csak azt kell megélnem, hogy nem laposodik el az élet velem együtt.
A hétköznapiság, átlagosság megöl és rettenetesen el vagyok veszve az átlagosan elmúló, magányos estéimben. Valahogy örömöt kéne találnom a mindennapokban, mozgás vagy Veled megélt szexualitás és együttlét, legrosszabb esetben csoki és vásárlás által termelt endorfin nélkül is. A munkában is célokat erőszakolok magamra, mert kell valami hajtóerő de legszívesebben valahol egészen máshol lennék... de valószínűleg hiába lennék egészen máshol, mert először magamban kell rendet raknom, hogy mégis mi a bánat bajom van.
Talán az utazás hiányzik, hogy olykor kimozduljunk itthonról értelmes emberek közé beszélgetni csak úgy hagyva a „private-life” témakört, csevegve mindenről. Azt hiszem a szegénységet és az átlagéletet még mindig nem nekem találták ki... pedig nagyon igyekszem megszeretni az élet önmagáért való egyszerűségét.
De azt hiszem túl rövidek a nappalok és az éjszakák ahhoz, hogy kihagyjak éveket, amikor folytathatnám felfedező utamat a világ körül.
Úgyhogy nem teszek semmi mást, mint amit hosszú évtized óta: dolgozom akár vadzebu. Látod még most is.
Csak éppen befejeztem a céges szolgáltatásaink ismertetőjének betördelését és még a webprogramozást is gyakorolnom kell.
Csak éppen befejeztem a céges szolgáltatásaink ismertetőjének betördelését és még a webprogramozást is gyakorolnom kell.
Utazás, kalandozás a világban.. hm.
Nem fogsz eljönni velem.
Nem tudsz.
Nem tudsz.
Fáj mindenkinek.
Tudod azért hiába akarom lebeszélni magam, de még mindig szeretném bebarangolni Kambodzsát, Vietnámot, Laoszt, az Indonéz szigetvilágot, Ausztráliát, Namíbiát, végighajózni a Gambia folyón, esőerdőben túrázni Costa Ricában és csúnyán zűlleni Jamaicában. Látni ami eddig kimaradt. Annyi ország: Chile, Izland, Portugália, Kína, Uganda, Marokkó.. Eddig ez 6,5 millió forint, ami megoldaná az életedet.
Goromba ez így nagyon.
Ahogy Clash énekelte "should I stay or should I go"..
