Katja élete

Ma már hétfő van és én megfogadtam, hogy összeszedem magam és rendberakom a szupervékony énemet, a legmosolygósabbat, a legszeretnivalóbbat és a legkívánatosabbat, dögöljenek azok a legyek.Ha már ennyire vesztésre állok, legalább a tudat legyen meg, hogy én megtettem…

Nem tudok belegondolni sem, hogy nem vagy, elveszítelek.Még félni sem merek ettől, nehogy a gondolat teremtsen.Te vagy az életem. Annyiszor kísértett már a végzet körülöttem és vetett véget mindennek örökre.Ezért hívlak, ezért küldök annyi sms-t Neked, ezért nem tudok…

Olyan kívűlálló szereplője vagyok az életednek sokszor. Amikor otthon vagy, az nekem olyan érzés, mintha a Marsra utaztál volna fényévekre. Hogy kategórikusan maradjak a világűrnél, Szaturnusz, tejút és társai, (mi van velem?!)... számomra a Te világod, a Te faludban, a Ti…

Valahogy nem vagyok benne ebbe a világba, csak keringek benne, leginkább úgy mintha Te lennél a Szaturnusz én meg a gyűrűje. Teszem, amit tennem kell, néha ez vissza is ráncigál a real-life nevű projektbe, sokszor élvezem is a sok kihívást a munkámban, a megoldásra váró…

Úgy vártam, hogy még hívj ma.Úgy vágytam arra, hogy halljam a hangodat. Úgy szerettem volna Tőled csak egy sms-t.Mostanában nem írsz, nem hívsz.Nem tehetek semmit, nem mondhatok semmit.Ismersz. Érzel. Tudod mi tesz boldoggá. Miért nem írtam én? Logikus kérdés lenne ha, Te is…