Úgy vártam, hogy még hívj ma.
Úgy vágytam arra, hogy halljam a hangodat.
Úgy szerettem volna Tőled csak egy sms-t.
Mostanában nem írsz, nem hívsz.
Nem tehetek semmit, nem mondhatok semmit.
Ismersz. Érzel. Tudod mi tesz boldoggá.
Miért nem írtam én? Logikus kérdés lenne ha, Te is egyedül élnél.
Nem akarok beletolakodni a napjaidba, nem akarok zavarni, körülötted vannak, én magam magamnak vagyok, örökösnek tűnő várakozásban a rohanó idővel a sarkamban.
Azt gondolom valahol megérdemeltem ezt a sorstól. Az ember mindig azt kapja vissza amit ad. Szeretőm volt. Lezártam. Szerető lettem és úgy érzem lezártad. A kör bezárult.
Hiszek is Neked és nem is. Tudom, hogy amikor arról beszélsz amire vágysz, a saját szabad életedre, azt valóban akarod.
Tudom, hogy elválnál is meg nem is, lennél valami köztes állapotban, ahogy majd a purgatórium teraszán...
Valaha a Tiéd volt minden, de Te ember vagy, mindig mást akarsz. Hol családot, hol szerelmet, hol szabadságot. Elvesztél. Hiszek Neked, mert az igazat mondod, de én látlak Téged fényévnyi messzeségből, látom az utad amit megtettél, a zsákutcáid, az elveszett álmaid, önáltató hazugságaid.
Most megsúgom így a virtuális kozmoszon keresztül: tudom, hogy maradni fogsz.
Talán a körülmények, talán a kifogások, hogy csak tolod magad előtt az életet, mert azt gondolod belépőd kell fizetned ha meg akarod élni gyönyöreit. A boldogságot nem lehet megvenni, az Élet nagy ajándéka ez számunkra, hogy bármikor élhetünk ezzel a különleges lehetőséggel, hogy boldogok legyünk.
Nem kell hozzá pénz. Sokkal egyszerűbb minden.
Nem mondhatom el Neked, a Te utadat magad kell végigjárnod.
Nem mutathatok irányt és nem is hiszem, hogy erre képes lennék. Ugyanazt tudom adni, mit mindenki másnak: szereteted és elfogadást, szabadságot és érzelmi biztonságot a szabadásgban, hogy titokban mindig fogom a kezed. Iszonyúan erős tudok ám lenni ha kell..
..mert nekem kell.
és
Tudom, mit jelent szeretni. Tudom, milyen ha valaki hiányzik és majd belehalsz a szívszorító érzésbe, hogy nem lehetsz vele. Majd amikor újra magadhoz öleled, elöntenek az érzések, a könnyek és alig várod, hogy érezd, csókold, érintsd minden porcikáját, simogasd, ízleld a bőre ízét... és amikor a szerelem mámorától mély álomba zuhant melletted, Te csak nézed és nézed és hálát adsz az égnek minden egyes percért, amit mellette tölthetsz el. Azért imádkozol némán zokogva, hogy soha de soha ne érjen véget ez az éjszaka és még ébredhess sokszor mellette. Tudom, hogy ez nem szeretői kapcsolatban évtizedeken keresztül tud működni, csak merni kell azokat a falakat lebontani, vállalni a kockázatot, hogy pajzsok, falak nélkül halálos sebet kaphatsz..
mert ha ÉLSZ akkor ÉRZEL, jót és rosszat, megélsz mindent...
Hiszek benned, hogy fel fogsz tudni állni és megtenni az első lépéseket, hogy kitaposd a saját utad. Tudod, olyan boldog leszel! Úgy érzed majd egy forró, nyári áramlatba kerültél, amelyet Te teremtettél és sodor magával, könnyeden, felszabadultan. Minden színes, élettel teli lesz és újra felhőtlenül boldog leszel, mint anno a sportkocsiddal száguldozva végtelen utakon. Fájni fog, annyira szép lesz. Ha tudnád amit én tudok, ha hinnéd amiben én hiszek, ha hallanád azt a dalt, amit én hallok és akarnál táncolni velem..
olyan egyedül vagyok.
a saját kis bolygómon a nagy szeretetemmel.
Nagyon szeretlek.