Ma egy percre láttam életem volt Szerelmét, ahogy a virágait pakolgatta le a teherautóról szerencsére egészségben és úgy tűnik boldogságban hála a gyógyulásnak és erejének, kitartásának. A Gerson kúrának hála egyenlőre szuper formában van és remekül néz ki. Egy év telt el és remélem még sokszor 10 fog ugyanígy...
Azt hiszem, mi tényleg szerettük egymást, de tényleg nem működött elsősorban miattam és miatta. Az a vicc az egészben, hogy minden esélyünk megvolt arra, hogy örökké tartson és mégis valahogy leromboltunk mindent, túl nagy hőfokon égtünk.
Mint embert mindig szeretni és tisztelni fogom és folyton aggódni miatta, hogy vajon minden rendben az egészségével, a szívével és a lelkével?
Vajon eléggé szeretik-e. Nagyon szeretném ha a párja őrülten szerelmesen szeretné és végtelenül boldoggá tenné, ha kényeztetné és sokat masszírozná a talpijait és nézné vele tökmagolajos pirítóst rágcsálva a dokumentumfilmeket és órákon át beszélgetne vele a kádban meg vinné rengeteget kirándulni ki az erdőbe, ha „látná Őt”.
Ezért az egy dologért érdemes élni igazán.
Elfogadni nekem = szeretni
..leginkább egyediségéért, melyet emberi dolgai, hibái adnak neki. Így szeretem az embereket és olykor jó csak ülni egy padon és nézni őket, figyelni a világukat és akkor el lehet képzelni, hogy tudom valóban szeretni a szeretteimet. Boldogság ezt érezni.
hogy 15 „együtt játszott” év után megcsókolt és én nem mertem beengedi az ajtón... féltem oda lesz a gyermekkorunk, barátságunk, új volt a helyzet, és nem maradt más csak a szomorú csillagok a szemében és a folyó... nincs mentségem.
Aztán azóta az emlékét nem tudom elengedni és nekem nem kell november 1. mindennap gyertyák gyújtok. Nekünk nem kellett temető. Ott van ahol felnőttünk, a folyópartján , ahol nap mint nap átkompozok és még mindig maradtak könnyeim neki annyi év után is.
Mindennap elmegyek a part mellett emlékezni és elmondani a sötét égnek és csillagoknak, hogy „bocsáss meg, szerettelek”, Te voltál a legjobb barátom és annyira hiányzol. Nem tudtam, hogy szeretsz..
Aztán pár évre rá..
Nem tudnám elképzelni a „nélküled” érzést és nem tudom elképzelni az életet enélkül az áramlat nélkül, ami Vele együtt magával ragadott.
