Voltál már valaha úgy, hogy annyira de annyira szeretsz valakit, hogy úgy érzed nem tudod eléggé ölelni? Nincs lehetőséged annyira hozzábújni, eggyé válni vele, ahogy szeretnél és nincsennek szavak melyek kifejeznék az érzéseid mélységét, hogy mennyire fontos neked, hogy mennyire boldoggá tesz. Szereted. Szerelmes vagy belé és hiányzik minden percben amikor nincsen veled. Minden gondolatod körülötte kavarog és nem és nem hívod fel, mert már ma hatvanszor hívtad. Reggel, hogy jó reggelt kívánj és megkérdezd hogy aludt. Aztán, hogy beért-e a munkahelyére és tudja-e mennyire szereted és még sok-sok más buta, kitalált indokkal, csak mert jó hallani a hangját, csak mert jó tudni, hogy van valaki aki viszont szeret.
Mindannyian kétségekkel gyötrődünk, hogy vajon elég szerethetőek vagyunk-e és a szerelmi keresleti-kínálati piacon milyen értékkel bírhatunk? Rendelkezünk megfelelő mennyiségű vonzerővel? Hiszen mindig van szebb, okosabb, gazdagabb, fiatalabb...
Talán mindannyian félünk, akik szerelmesen, teljes szívünkből szeretünk, hogy elveszítjük a kincset, melyet az élet nekünk ajándékozott. Félünk, hogy elmúlik az érzés, köddé válik a varázslat és mi elválunk, elhagynak minket, mert már nem vagyunk az a nő vagy férfi, aki annak idején felpezsdítette azokat a hormonokat és felkorbácsolta a szenvedélyt.
Talán mindannyian félünk, akik szerelmesen, teljes szívünkből szeretünk, hogy elveszítjük a kincset, melyet az élet nekünk ajándékozott. Félünk, hogy elmúlik az érzés, köddé válik a varázslat és mi elválunk, elhagynak minket, mert már nem vagyunk az a nő vagy férfi, aki annak idején felpezsdítette azokat a hormonokat és felkorbácsolta a szenvedélyt.
Sokszor én is félek, hogy elveszítem. Annyi fantasztikus nő van ebben a picike kis országban és én velem csak szalad az idő, huszonból, harminc és ez is gyorsan elmúlik majd, melynek nyomát testem és arcom barázdái viselik reményeim szerint egyszer magukon.
De sokszor még jobban félek saját önző önmagamtól. Félek attól, hogy hibázok, megbántom, nem figyelek rá eléggé, nem azt adom, amire vágyik és „nem érzem”, „nem ugyanazt a zenét hallgatjuk” többé.
De sokszor még jobban félek saját önző önmagamtól. Félek attól, hogy hibázok, megbántom, nem figyelek rá eléggé, nem azt adom, amire vágyik és „nem érzem”, „nem ugyanazt a zenét hallgatjuk” többé.
Tudjátok, nekem szerelmesnek lenni, olyan mintha az élet napos oldalán élnék, a kiváltságosok között. Szeretek és szeretnek. Halálosan egyszerű képlet és mégis mennyire nehéz és küzdelmes sokszor ezt elérni, megélni. Hogy milyen szerelmesnek lenni? Ha holnap azt mondja nincs semmim kicsi lány, hálószobám a csillagok alatti rét, fürdőszobám a folyók hűs medre, megyek. Nekem ott van az otthonom ahol, Ő van. Nincsennek semmi más kötöttségem lassan három éve, csak a szerelmem. Kincsem nekem. Mihez hasonlíthatnám is ezt: örvény, áramlat, szárnyalás, mélység és magasság, amikor nyáron felkapja a szobád függőnyét a hűs nyári szellő, vagy friss nyári zápor elementáris ereje.
A szerelem megszeretteti veled az Életet.
Szereted az esőt, mezítláb csókolózva, a havat ahogy megvilágítja Kedvesed arcát és nagyokat sétáltok éjszakánként a hóesésben. A viharok szenvedélyességét, az őszi falevelekkel borított utat taposni, a nyári hőségben együtt felhőkben formákat keresni, folyóparton vagy szénakazal tövében feküdve egy kiadós szeretkezés után. A tavaszt, ahogy még jobban felpezsíti a véred és folyton kívánod, imádod.
A szerelem ilyen és még ilyenebb, mert hirtelen nem számít semmi más, sem a tér, sem az idő.
Szereted az esőt, mezítláb csókolózva, a havat ahogy megvilágítja Kedvesed arcát és nagyokat sétáltok éjszakánként a hóesésben. A viharok szenvedélyességét, az őszi falevelekkel borított utat taposni, a nyári hőségben együtt felhőkben formákat keresni, folyóparton vagy szénakazal tövében feküdve egy kiadós szeretkezés után. A tavaszt, ahogy még jobban felpezsíti a véred és folyton kívánod, imádod.
A szerelem ilyen és még ilyenebb, mert hirtelen nem számít semmi más, sem a tér, sem az idő.
A szerelemhez kell a legkevesebb és mégis a legtöbb dolog, ami bőven elegendő.
Amit nem lehet pénzen megvenni.
Amit nem lehet pénzen megvenni.
Ő.
.. és semmi más.
Úgy ébredek, úgy alszom el, úgy telnek el a percek, órák, hogy három év után is arra gondolok, mennyire szeretem és milyen szerencsés vagyok, mert gondolhatok rá, létezik a tudat, hogy van, él, létezik egy Férfi, akiben minden megvan amire valaha vágytam, amit mindig akartam, elképzeltem magamnak álmaimban. Azt tudom mondani, hogy ezért érdemes élni, és csak ezért érdemes élni. A szerelemért.
