A minisztériumok és a segítségnyújtás témakörben már 10 éve telik nálam a pohár, de ma végleg vége. Legszívesebben elküldeném az összes lusta, kelletlen munkatársukat melegebb éghajlatra, bár ehhez is végtelen türelem kell, mert mire felveszik a telefont -már ha felveszik - az nem kis türelemjáték...
Gondoltam akkreditálom az egyik programunkat. Így hosszas keresgélés után sikerült is felmennem a www.nive.hu oldalra, ahol aztán eligazodni nem gyerekjáték.
Az akkreditáció alatt sikerült is megtalálnom a program akkreditációra vonatkozó dokumentumokat de azok kitöltésére vonatkozó segítséget egyáltalán nem kaptam. Gondoltam egy-két ponttal kapcsolatban telefonos segítséget kérek a megadott elérhetőségeken, de a hölgy csupán annyit közölt velem, keressek meg egy szakértőt. Ebben viszont elég gyorsan tudott segíteni, hiszen a honlapon is felsorolják a „hozzáértőket”.
Az akkreditáció alatt sikerült is megtalálnom a program akkreditációra vonatkozó dokumentumokat de azok kitöltésére vonatkozó segítséget egyáltalán nem kaptam. Gondoltam egy-két ponttal kapcsolatban telefonos segítséget kérek a megadott elérhetőségeken, de a hölgy csupán annyit közölt velem, keressek meg egy szakértőt. Ebben viszont elég gyorsan tudott segíteni, hiszen a honlapon is felsorolják a „hozzáértőket”.
Nos megkerestem egy szakértőt, aki félmillió forintért hajlandó elárulni, hogy mégis melyik sorba mit kéne beleírni, mert számomra egy üres sor % jellel a végén nem sokat jelent például. No comment. Más országokban miért tudtam ezt idegennyelven egyedül megoldani?! „Itthon” mission impossible... és ez csak a jéghegy csúcsa az elmúlt éveknek.
Mégis mi a bánatért fizetek adót?! Szolgáltató állam, magyarországon egy elméleti fogalom, gyakorlatban még nem találkoztam vele.
Kis vállalkozóként szeretnék kicsit előrejutni, nem pedig rászorulni mindenféle segélyekre de úgy érzem egy üvegtető van a fejem felett, pláne nőként és képtelenség kitörni.
Azért vállalkozó, mert anno nem tudtam elhelyezkedni és nem maradt más lehetőségem, mint nulla pénzből beindítani a céget, amely beruházást nem igényel, csak a saját szellemi tőkét.
Azért vállalkozó, mert anno nem tudtam elhelyezkedni és nem maradt más lehetőségem, mint nulla pénzből beindítani a céget, amely beruházást nem igényel, csak a saját szellemi tőkét.
Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ebben az országban az ember akár pályázni akar, akár működési engedélyt vagy építési engedélyt vagy bármit intézni, rögtön „megfelelő kapcsolatokkal” rendelkező „szakértőt” kell megfizetni, hogy az aztán egy egyszerű sablon alapján elintézzen mindent. Egy nyomtatvány kitöltésére nem adnak választ.. ez van.
Annyira utálom már itthon ezt az egész rohadt korrupt államot, a polgármesterek, a hivatalnokok, a rendőrők mind a markukat tartják az első kérdésre és még ha fizettél is nekik hát cserébe ne mindig várjon az ember semmit, mert az sem garancia. Pályázatot nyerni Magyarországon azt jelenti, add vissza a pénz min. felét... amitől a hajam elszállt..
Felhívtam valamelyik hivatalt, hogy xy. jogszabály szerint ha engedélyezni szeretnék valamit akkor erre és erre lenne szükségem... nagy üres csend a vonal másik végén, konzultál másik kolleginával, majd közli ő ezt nem tudja de ők nem szokták, küldem csak be úgy, majd meglátják. Majd meglátják az én pénzemre... na persze. Aztán ücsörög rajta minimum 30 napig.
Szakértelem és segítőkészség a köbön, de ha mi így szolgálnánk ki őket lenne ám balhé!
Nem működik semmi.
Szakértelem és segítőkészség a köbön, de ha mi így szolgálnánk ki őket lenne ám balhé!
Nem működik semmi.
Sajnos rá kellett döbbennem, hogy tisztességesen nem jutok előre. Majd meg kell keresni az ismerős ismerősét és elhívni ebédelni, borítékot csúsztatni a zsebébe és olyanokat mondani, hogy "ugyan már" és akkor majd kinyílnak azok az ajtók.
Hogy ezek után nincs kedvem valójában semmit sem kezdeni ebben az országban?
Hogy azt gondolom minden egyes befizetett adóm valójában kidobott pénz?
Hogy 10 év hosszúságú harcot követően nem először gondolom nekem itt nem terem babér, mert az értékrendemet nem tudom feladni és inkább folytatom olyan országokban, ahol az állam nem azért van csak, hogy lehúzzon anyagilag mindenféle jogcímen, hanem szolgáltasson is.
A barátaim zöme már külföldön él, dolgozik és vállalkozik ugyenezek az okok miatt, egyszerűen nem bírok itt maradni... kibírhatatlan. Húúú de ideges vagyok. Brrr.
