London most mosolygott.
Napsütötte napok voltak.
Friss még az élmény, érzem lüktetését a városnak de hiányát is. Jó otthon lenni a világban. Szeretnék most ott élni egy kicsit. Vonz a város, az új kihívások, szeretem a nyelvüket és leginkább az életérzést: Londoner vagyok.
Imádok utazni, szeretem a repülőterek hangulatát és nem tudom megunni a felszállást, amikor a gépek a magasba emelkednek és nézhetem a városokat, tájakat a magasból vagy csak a felhőket a föld felett.
Utána az itthont is másként látom, bár ez az utóbbi pár évben csakis a szeretteimnek köszönhetően szép még mindig és a munkámnak. Hiszen a munkám, a gyermekem. Ma is, tegnap is, mindennap dolgozom és igyekszem. Hogy aztán újra utazhassak és újabb ötleteket és motivációt kapjak a világtól.
London ködösen is szép. Bárcsak ott lehetnénk még.
