Már nem is tudom pontosan hány napja dolgozom folyamatosan nap mint nap.
Írom, mikor kezdtem mikor végeztem el feladataim. Eddig 246 óránál tartok ebben a hónapban, amit az irodában és nem külső helyszíneken töltöttem.
Írom, mikor kezdtem mikor végeztem el feladataim. Eddig 246 óránál tartok ebben a hónapban, amit az irodában és nem külső helyszíneken töltöttem.
Annyi emberrel találkoztam, hogy egyszerűen képtelenség megjegyezni mindenkinek a nevét, csak ha esténként beiktatom őket a kis adatbázisomba és írok mellé egy-két ismertetőt vagy a névjegykártyájára ráírok pár „notes”-t. (Nem tudom, hogy írjam magyarul, lefárdatam agyilag totál, ma englist nyomtam és azt vettem észre ezen a nyelven gondolkozom és beszéleg magamban. Félelmetes. Elvesztettem az anyanyelvem..)
Tegnap délután már kifolyt a szemem a monitor előtt, de most évvégi hajrá van és nem lehet egyszerűen leállni. Egyébként is valami mindig van, amire hivatkozom évek óta.
Azt hittem egy-két kávé előtt, hogy elájulok, de a koffein és némi cukor túlsegít a kritikus pillanatokon, hogy hajnali kettőig, háromig bírjam.
A szokásos téli építkezős mutatvány.
Ismét céget építek, szerencsére most Vele és nem egyedül.
Sokkal könnyebb így, sokkal jobb közösen gondolkozni, vitatkozni, agyalni, könnyebbséget jelent, hogy valaki végre véleményt formál a munkámról, hiszen ez egy cég elindításával kapcsolatban minden munkafolyamatot érint, ha az ember kb. 0 forintból kívánja mindent megoldani szokás szerint.
Ismét céget építek, szerencsére most Vele és nem egyedül.
Sokkal könnyebb így, sokkal jobb közösen gondolkozni, vitatkozni, agyalni, könnyebbséget jelent, hogy valaki végre véleményt formál a munkámról, hiszen ez egy cég elindításával kapcsolatban minden munkafolyamatot érint, ha az ember kb. 0 forintból kívánja mindent megoldani szokás szerint.
Arculattervezés, honlap, PR szövegek, megjelenések, marketing, eseménymenedzsment és értékesítés, cégvezetés stb. mindezt maximalistán és olyan színvonalon, hogy a külföldi nagy multiktól továbbra is kapjunk megbízásokat. Tehát pörgés van. Az idő mindig szűk keresztmetszet.
Aztán autó és GO! angol gazdasági nyelvleckék hallgatása. Este hétkor még egy kis élvezkedés és a szőke berongyol egy bevásárlószalonba kedvenc üzletébe őszi-téli ruhácskákat vásárolni, mert kell egy kis boldogsághormon és ehhez most elég volt pár nadrág, pulcsik, ingek, sálak és sapkák meg kiegészítők. Olyan ez nekem, mintha friss levegő jutna a tüdőmbe, mint egy gyerek úgy örülök az új göncöknek.
Egyébként is a saját óriási gardróbnál csak a még óriásibb könyvgyűjteményem tesz boldoggá. Ez az én gyengém. Gyűjtőszenvedélyem.
Egyébként is a saját óriási gardróbnál csak a még óriásibb könyvgyűjteményem tesz boldoggá. Ez az én gyengém. Gyűjtőszenvedélyem.
Majd a már nagyon elhanyagolt barátnőkkel vacsora - hűséges fogyasztóként – a kedvenc étteremben, a kedvenc szakácsnál akit 10 éve hűségesen követ kis gourmet csapatunk.
Majd döbbenet. „milyen jó neked, hogy ennyi ruhád van..” „ könnyű neked”..
Majd döbbenet. „milyen jó neked, hogy ennyi ruhád van..” „ könnyű neked”..
Egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy a szeretteimtől nem várhatok megértést pont a non-stop munka miatt, pedig azt reméltem, ők akik látják mennyit dolgozok, tudják hol kezdtem, honnan jöttem, ezeket az irigység-klisséket nem vágják a fejemhez.
De talán azért volt könnyű nekem, mert minden elérhetetlennek tünt és semmit sem kaptam készen, ráadásul tele voltam daccal, haraggal. Gyerekként megfogadtam, hogy ha belepusztulok is de nem lesz többet olyan, hogy nincs. Meg akartam mutatni a világnak, a végletekig gonosz tanáraimnak és a még „kedvesebb” osztálytársaimnak hogy igenis nemcsak egy helyes kis szöszke vagyok, fogom valamire vinni ebben az életben.
Fogtok ti még nagyot nézni! Aztán amikor eljött a pillanat ez már nem is volt fontos, hiányzott a győzelem mámoros íze... mert valójában ez nem róluk szólt, csakis rólam.
Ma már csak a saját elvárásaim érdekelnek önmagammal szemben.
Ma már csak a saját elvárásaim érdekelnek önmagammal szemben.
Láttam az Édesanyámat, ahogy két műszakban dolgozott és éjjel tanult, utána mosott takarított, hogy nekünk legyen és egyedül megteremtett mindent. Nem akartam, hogy rólam gondoskodnia kelljen. Segíteni szerettem volna és még most is segíteni akarok, munkát és célt adni embereknek.
Volt szégyentelenül gazdag Szerelmem és valahol mindent adott, de a munkában engedett tanulni, nem akarta elvenni a szabadságom és a saját sikerélményem. Segített rájönnöm, hogy amikor tetszik egy irodaház ne arról álmodjak, milyen jó lenne ennél a cégnél dolgozni, hanem az legyen a vágyam, itt akarok majd irodát bérelni. Amit meg tudok teremteni másnak, meg tudom teremteni magam számára.
A barátnőimnek, „ellenségeimnek” ugyanannyi lehetősége lenne, talán még több is, hogy a saját útjukat kezdjék el járni. Nem fog elsőre sikerülni, mert nekem sem jött be ezelőtt számos vállalkozás. Lesznek kudarcok, lesznek sikerek és ha magadnak dolgozol hát hibázol is és ezekből fogsz a legtöbbet tanulni és ezáltal tovább lépni, fejlődni. Nagyon érdekes utazás.
Hogy megéri-e?
Valahol ez ugyanaz, mint a családalapítás. A statisztikák ellenére pusztán hitből belevág az ember, gyermeket vállal, mert azt akarja csinálni, úgy érzi ad boldogságot neki és teszi az életét teljessé. Hogy megéri-e, hogy sikeres lesz a házassága vagy a gyermeknevelése? Hogy valóban boldog lesz? Lutri.
Ugyanaz, mint nekem a "gyerekeim" a cégeim, a saját "alkotásaim".
Valahol ez ugyanaz, mint a családalapítás. A statisztikák ellenére pusztán hitből belevág az ember, gyermeket vállal, mert azt akarja csinálni, úgy érzi ad boldogságot neki és teszi az életét teljessé. Hogy megéri-e, hogy sikeres lesz a házassága vagy a gyermeknevelése? Hogy valóban boldog lesz? Lutri.
Ugyanaz, mint nekem a "gyerekeim" a cégeim, a saját "alkotásaim".
Szeretem a munkám, szeretem amit csinálok, a szabadidőmben szeretek a honlapunkkal szöszmötölni és a szolgáltatásainkon gondolkozni. Szeretem amikor sikeresen zárunk egy projektet és nem bánom, hogy nem marad mellette szabadidőm. Így döntöttem vállalva a kockázatot, hogy esetleg nem éri meg, hogy talán megbánom, hogy önmagamra és saját álmaimra fordítottam a legtöbb energiát.
Hogy a hozadékából másoknak is jutott élményanyag? Az is az én örömöm, mert adni akartam és örömet, boldogságot látni, sokszor adni is önzés.
Úgyhogy megyek vissza önző módon melózni.
Csak előbb iszom még egy kávét...
