Tudod szeretlek és borzalmasan fáj amit érzek, hogy nem fogok tudni megfelelni az életednek egyik legfontosabb területén. Azt mondtad az Életedben Te is benne akarsz lenni az első háromban, hogy rólad is szóljon. Azt mondtad, ez is egy oka a válásodnak. Mégis az élet paradoxonának érzem, hogy az én gyengepontomat még is az fogja jelenteni ami nálad túl erős volt, de gyengítenéd, viszont kimondatlanul elvárnád tőlem.
Nem értek a nyelvén, nem tudom mit akar, mit érez és nem is találgatom, párszor találkoztunk és szokjuk egymást. Anti-anya vagyok, mert általában a gyerekek teljesen hidegen hagynak, inkább idegesítenek. A Te Fiadnak az a hatalmas mázlija, hogy fantasztikus nyitott személyisége van és megtalálja az utat az emberekhez. Közvetlen de mégis félénk, nyitott de a saját zárt világában él. A jelenlegi helyzet az ő érdeme, amit én tudtam hozzátenni, csupán szervezési és anyagi „élményvilág” és a tudás, az etikett, amely egyetlen fokmérője volt nálunk egy ember értékének.
Visszafogom és nevelem magam, merthát ez már más világ, itt már lehet mindent. PEDIG. Konkrétan üvölteni tudnék attól, ahogy a Fiad eszik és viselkedik, mert csak abból tudok kiindulni, amit belémneveltek, nekem ő neveletlen.
Háromévesen késsel, villával ettem kifogástalanul és tudtam kintről befelé haladunk, hogy az asztalkendőt az ölünkbe tesszük, nem csámcsogunk és evés közben nem iszunk mint a kacsa, hogy mit eszünk villával, a csirkecombot se fogtam meg soha kézzel.
Még suliba se jártam de a fejemen és a karjaim alatt maradt a könyv. A szabályok kereteket jelentettek, nálunk mindenki ezek szerint élt, ezek nem is voltak tudatosak sem az apai, sem az anyai családomban. Azt mondod és mondják sokan, hogy „még gyerek”, nekem nem volt rossz, meg akartam tanulni. Mert tanulni, nálunk erény volt. Fogalmam sincs, hogy mikor fogod ezt megelégelni vagy az én sokszor ki nem mondott bosszankodásomnak milyen hatása lesz a kapcsolatunkra.
Háromévesen késsel, villával ettem kifogástalanul és tudtam kintről befelé haladunk, hogy az asztalkendőt az ölünkbe tesszük, nem csámcsogunk és evés közben nem iszunk mint a kacsa, hogy mit eszünk villával, a csirkecombot se fogtam meg soha kézzel.
Még suliba se jártam de a fejemen és a karjaim alatt maradt a könyv. A szabályok kereteket jelentettek, nálunk mindenki ezek szerint élt, ezek nem is voltak tudatosak sem az apai, sem az anyai családomban. Azt mondod és mondják sokan, hogy „még gyerek”, nekem nem volt rossz, meg akartam tanulni. Mert tanulni, nálunk erény volt. Fogalmam sincs, hogy mikor fogod ezt megelégelni vagy az én sokszor ki nem mondott bosszankodásomnak milyen hatása lesz a kapcsolatunkra.
Sok mindent nem tudok elfogadni a neveltetésében pedig próbálom, nekem ez túl puha és alá van rendelve a szülői kényelemnek és igénytelenségnek, felelőtlenségnek, amiről súlyos véleményem van de soha nem merném Neked kinyilvánítani.
Azt hiszem tényleg azért más a saját gyerek tudod, mert mindenki csakis a saját értékrendjét és normáit képes elviselni és ezt kizárólag a Te saját csemetédben láthatod viszont. A Te családi háttered, minden amit hoztatok magatokkal azt ő viszi tovább. Tudod egyszerűen befuthatatlan, hogy ez így tökéletesen működjön, de bízom benne, hogy a kapcsolatunkat meg fogjuk őrizni.
Számomra a Ti életetetek érthetetlen és kaotikus, átláthatatlan és zűrős. Alig egyezzünk valamiben, hiszen az ízlésünk is teljesen ellentétes, ami Neked tetszik nekem általában ritkán és ettől félek. Miközben imádom ami Te vagy, a gondolataid, a lelked, a személyiséged, a tested, a hibáid, a hülye kis dolgaid, ahogy alszol, ahogy nézel. Szeretek Benned mindent és elfogadlak ahogy vagy, a világi dolgokban, melyek lényegtelennek tűnnek egyszerűen más véleményen vagyunk, amit eddig jól kezeltünk.
Legyen szó akár építészetről, ruhákról, zenékről, filmekről mindkettőnknek pont az ellenkezője tetszik. Te szereted a modern stílust én pedig imádom a nagyvárosi klasszikus stílust keverni a mediterránnal, a visszafogott angol eleganciával és az egzotikummal. Te farmermániás vagy és ezt nőknél is inggel párosítanád szinte csak és még most is a 90-es éveket hordod, én pedig menthetetlenül az elegáns-divatkövetők táborába tartozom. Te a könnyű pop-zenét szereted míg én az „érfelvágos” jazzre és az alternatív rock, acid jazzre és a világzenékre szavazok. Te a vidám vicces vígjátékokat néznéd csak, míg én megőrülök az amerikai ürességtől és inkább a művészfilmeket nézem szívesen. Te az egyszerű hazai ételeket kedveled, míg én életemben nem ettem pörköltet és utálom a „magyaros-konyhát” ha tehetném szinte csak japán étterembe járnék. Nálad a sör, nálam a bor. Nálad a fejlett országok, a tengerpart és nyári pihenés, nálam fejlődő desztinációk, a városnézést, kalandtúra. Lassan azért közelítünk egymáshoz. VISZONT.
Nem magamat, kerestem és keresem benned, nem magamat szeretem Benned, hanem Téged, azért aki vagy, a kedvenc farmeredben, az olaszosan hátrazsellézett hajaddal és nekem furcsa ruháiddal, és szeretem amikor boldog vagy egy slágertől a rádióban vagy amikor nevetgélsz vígjátékot nézve, szeretem mennyire tudsz örülni a napsütésnek és hiába mondod, napozni még nem láttalak, csak tenni-venni. És büszke vagyok Rád, ha meséled Te csiszoltad és építetted fel a házatokat – mégha szerintem borzalmasan hiba volt üvegtéglát építeni parasztházba – de a Te műved és ezt nem mondom, nem is így érzem. Ha holnap pedig divattervező leszel és saját ötleteid alapján gyártasz ruhákat, akkor is tisztelni, becsülni foglak és imádni amikor meztelen vagy és végre leveszed őkt. Ahogy Te is azt szereted a legjobban ha leveszem a szerinted 20-as éveket idéző gúnyáim és belebújok a Te ingedbe vagy pulcsidba.
Ez a legjobb, levenni mindent ami felesleges és csak teher.
Boldog dolog ahogy viccesen cukkoljuk ezzel egymást, úgy érzem ezt tudjuk és soha nem bántóan utalunk rá. Ez csúcs.
Ez a legjobb, levenni mindent ami felesleges és csak teher.
Boldog dolog ahogy viccesen cukkoljuk ezzel egymást, úgy érzem ezt tudjuk és soha nem bántóan utalunk rá. Ez csúcs.
Szeretni csak azért ami vagy, de azért nagyon. Elfogadtalak és ezeket leválasztom. Csak a Fiad miatt félek, hogy ne legyen túl késő mire minden a helyére kerül.
sokat tanultam Tőled. Kérlek, segíts hogy szeressem a gyereked, úgy hogy Neki is jó legyen?
és Neked lehet sportkocsid, de én Navarát veszek.
