Milyen rég nem írtam, milyen hosszú idő óta nem volt időm egyáltalán semmire a munkán kívűl! Az utolsó bejegyzés tartalmát látva döbbentem ár, hogy lassan két hónapja csakis az akutálisan előttem tornyosuló feladatoknak élek, és amint teljesítettem az egyiket lépek tovább a másikra, miközben próbálom nem elengedni az életem azon részét, amely fontos számomra.
Lassan egy éve beköltöztem a lakásomba és még mindig nem volt időm összerakni, - igaz az erre félrerakott pénzt kölcsönadtam - még egyetlen egy percem sem volt bármiről elmélkedni a csodás panorámás hatalmas teraszomról, melyen Ő ezerszer több időt töltött el, mint én. Kifelé igyekszem még tartani a nálam minden rendben van, nem estem szét image-t. Aki ismer az tudja, hogy amikor egyre jobban kezdtek odafigyelni magamra, (ami nálam egyébként is adott) és nagyon választékosan öltözöm, mindenre ügyelve, akkor nagy gáz van... mert valójában ez a rituálé az amely a sok hozzám hasonló nő számára erőt ad a nap kezdéséhez és a továbblépéshez, hogy gyerünk, menjünk és haladjunk, pörögjenek a dolgok. Amit valaki nagyon szeretne magáról erősen „kifelé kommunikálni” általában azzal vannak önmagának problémái, saját eseteben az összeszedettséget szeretném jelezni, de ez már rég nincs meg, mert egyszerűen belepusztulok a melóba.
Ez a szép a vállalkozásban, hogy az ember még se nem elég nagy ahhoz, hogy segítséget tudnak megfizetni különösen egy ilyen kiszámíthatatlan világban de annyira már nem kicsi, hogy ne dolgozna három ember helyett.
Persze, segítségem azért van, de a Férfiakkal nehéz együtt dolgozni, legalábbis más mint a nőkkel. Saját tapasztalataimról tudok csak beszélni, de mi nők szorgalmasabbak vagyunk a mindennapi operatív munkavégzésben, a férfiak hamar hisztisebbek lesznek és magukat mindig önigazolásokkal nyugtatják teljesítményük felől.
Hát ezért nem írtam.
Elfáradtam, sokat idegeskedtem, többek között Miatta is, rengeteget veszekedtünk és balhéztunk egymással a közös munka okán szerintem mindketten magunkra maradva és csalódottan távozva a harctérről...
Messze kéne kerülnöm a problémáktól, pihennem, kikapcsolnom és rendberakni az életem, ha végre meg tudnám csináltatni a könyvespolcaimat már tudnám jó úton vagyunk.
húú. Végtelenül csalódott vagyok.
Messze kéne kerülnöm a problémáktól, pihennem, kikapcsolnom és rendberakni az életem, ha végre meg tudnám csináltatni a könyvespolcaimat már tudnám jó úton vagyunk.
húú. Végtelenül csalódott vagyok.
